Tehetségfelismerés és tehetséggondozás
’MUTASD MAGAD’ FOGLALKOZÁSOK – Tehetséggondozás, tehetség felismerés a kreativitás és az önkifejezés fejlesztésének tükrében
„Igazi kihívás ott meglátni az értéket, ahol még nem kifejlett formában jelenik meg.”
(Tehetség és tehetséggondozás a 21. század elején Magyarországon – Gyarmathy Éva – Elte, Neveléstudományi Tanszék, Budapest – 2013.)
A tehetségnek és magának a kreativitásnak az irodalmi megfogalmazása napjainkban is egy nehézkes feladat. A 19.század elején a „tehetséges gyermekek” különleges bánásmódban részesültek, megkülönböztetésük, egyfajta „felsőbb rendűként” való kezelésük rányomott egy ’eleve elrendeltséget’ a fogalomra. Akkoriban úgy gondolták, tehetségesnek lenni kiváltság, erre születni kell, s azon gyermekek számára, akik ilyen tulajdonsággal rendelkeznek, a hétköznapi oktatás nem elégséges. Ennek okán a kor jó értelemben vett egyszerű emberében kialakult egyfajta ellenszenv a tehetséggel szemben. „A tehetségesek legnagyobb ellenségei a tehetségtelenek, akik sokan vannak és védik magukat…” írja Révész Géza A tehetség korai felismerése című könyvében 1918-ban (A tehetség korai felismerése – Révész Géza – Benkő Gyula Császári és Királyi Könyvkiadó Budapest – 1918). Véleménye szerint ennek okán a tehetségesek támogatása lassan tud teret nyerni, a gyors, könnyű eredmények elérése egy fontosabb, kiemeltebb céllá válik.
Ez a szemlélet napjainkban is megtalálható, ugyanis még mindig a versenyeken jól teljesítő, feladatot végrehajtó, alkalmazkodó, precíz középosztálybeli diákok alkotják a tehetséges tanulók legnagyobb részét. (Tehetségkutatás a gyakorlatban. A tehetséggondozás haza és nemzetközi komparatisztikai kutatása – Vass Vilmos, Dobó István, Nahalka István, Ollé János, Perjés István és Virányi Anita – ELTE, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Budapest – 2011.)
De vajon biztosan milyen jellemzők határozzák meg leginkább a tehetséges gyermeket?
Melyek azok az egyértelműen kimutatható, tehetséghez vezető képességek, amelyek alapján egyértelműen állíthatjuk valakiről, hogy tehetség?
Révész Géza (Révész, 1918) az intelligenciánál, vagyis az adott képességeknél sokkal fontosabbnak nevezte az emberi tevékenységgel, alkotással kapcsolatos intuíciót, magatartást, a spontaneitás. Ezt erősítette meg később Stephen Ceci vizsgálata, (Bio-Ecological Theory of Intelligence –Stephen Ceci – 1990), aki rámutatott arra, hogy az IQ sokkal inkább határozza meg a szociális hátteret, az iskolázottságot és anyagi színvonalat, mint a tehetséget.
A Révész által említtet intuíciós, magatartás beli képességek azonban nehezen mérhetők. A mérés, diagnosztizálás helyett, valamint az egyéni megoldások és látásmódok gátlása helyett a megfigyelés az, ami megmutathatja a valódi tehetséget. (Gyarmathy – 2013)
A „Renzulli modell” -ben azt olvashatjuk (What makes giftedness? Re-examining a definiton – Joseph Renzulli – Phi Delta Kappa, 60. 180-184, 261- 1978.), hogy a tehetség az átlagon felüli képességekből, a kreativitásból és a feladat iránti elköteleződésből egyaránt áll. Czeizel Endre is erre a modellre hivatkozva fejti ki, hogy a tehetség is több rétegű, fejleszthető: míg a tehetség egy lehetőség, addig a talentum már a tehetség alkotásban is megvalósuló formája. (Sors és tehetség – Czeizel Endre – Fitt Image és Minerva, Budapest – 1997)
Ezek magukban hordozzák azt a tényt, hogy a tehetség ugyan jár valamiféle különleges, másfajta látásmóddal, gyorsabb reakcióval, vagy az átlagtól eltérő teljesítménnyel, de felfedezése nem mindig történhet meg elsőre. A tehetség a környezet által teremtett háttér közegében bontakozhat ki. „A tehetség azonosítási folyamatának legfontosabb tényezője annak gondozása.” (Vass, Dobó, Nahalka, Perjés, Ollé és Virányi, 2011)
Így tehát kijelenthetjük, hogy megfelelő környezetben a tehetség kibontakozhat és felismerhetővé válik, hogy melyek azok a képességek, amelyekben az adott személy különbözőséget mutat a nagy átlaghoz képest. Ez az eltérés bizonyos helyzetekben zavaró lehet művelője, vagy az adott környezet számára, de ettől függetlenül nem szabad zavarként diagnosztizálni ezt. Természetesen fontos, hogy az is kiderüljön, melyek a tehetségek ’gyenge oldalai’, mert lényeges, hogy a kevésbé erős területeken is támogatást kaphassanak, ne csak az úgynevezett ’erős’ oldalt fejlesszük.
Azonban nagyon fontos, hogy olyan környezetben fejlődhessenek, fejleszthessék magukat, ahol több területet kipróbálva lehetőségük lesz rátalálni a saját, önmaguk számára is élvezetes flow élményre.
Mutasd Magad foglalkozásaink, melyek havi rendszerességgel látogathatók, a tehetséggondozást és a kreativitás fejlesztést ezen aspektusok mentén szeretnék megvalósítani. A foglalkozásainkon 3 órában, 3*50 perces időkeretben a drámajátékok, szituációs játékok, zenei játékok, valamint a kézműveskedés segítségével igyekszünk több területet bejárva a meglévő tehetséget, képességeket kibontakoztatni. Az ide jelentkező gyermekek egyrésze már ismeheti egymást a korábbi foglalkozásokról, táborokból, de mindig akadnak új jelentkezők, akik aznap válnak majd az adott közösség részévé. Valamint az is előfordulhat, hogy valaki épp hiányzik, és bár korábban részt vett a foglalkozáson, aznap nem tart velünk.
Felmerülő kérdés lehet, hogy a csoportos foglalkozásokon hogyan mutatkoznak meg az egyéni tehetségek. Elsőként Csermely Péter hálózatkutató biokémikusra hivatkoznék, aki szerint a hálózatos szerveződések sokkal hatékonyabban működnek, mint a tagok sima összegződése. (Kutatás és közlés a természettudományokban – Csermely Péter – Osiris kézikönyvek, Osiris kiadó, Budapest – 1999.) Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azok az elemek, tagok, akik egymással kapcsolatban vannak, sokkal inkább lesznek hatással a nagy egészre, mint sok összeterelt tag külön – külön. Egy olyan közösségben pedig, ahol a közösség részeként hatással lehetünk a nagy egészre, sokkal könnyebben motiválhatóak vagyunk, mint egy egyéni fejlesztés során. A felelősség vállalás terhe is jóval minimálisabban nyomja a vállunkat.
Emellett a gyermekeknek lehetőségük van egyszerre közösségben és egyéni szinten is megélni az úgynevezett ’flow’ élményt. A pozitív filozófia doktora, Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg, hogy milyen sokat jelent egy olyan igazi flow élmény, amely a motivációt is a maximumig tudja fokozni. A tanár által kért, motivált viselkedés kevésbé inspiráló, a gyermekek nagyrészt kötelezettség tudatból teljesítik még azokat a feladatokat is, amelyeket egyébként élvezhetnének. Míg, ha a gyermek egy bizonyos folyamat kezdetekor, vagy a folyamat közben megélheti az időtlenség, a belefeledkezés boldogságát egy egyébként tudatos, koncentrált tevékenységbe, megtörténik a FLOW. A flow élmény egyik legbiztosabb jele pedig az, hogy „ösztönösen, kitörő örömet érzünk, egyfajta lebegést élünk meg.” (Kreativitás, A Flow és a Felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája- Csíkszentmihályi Mihály – Akadémiai Kiadó Budapest, 2008)
Ez az élmény a foglalkozásink szinte minden részében megjelenik, de legszabadabb formájában leginkább az utolsó órában, a kézműves foglalkozáson kap teret.
Drámapedagógiai foglalkozásaink nagy része a kapcsolat kialakításának, kapcsolatépítés és a hétköznapi életünk során felmerülő helyzetek kreatív megoldásaival kapcsolatos attitűdöket igyekszik formálni. A kreativitással kapcsolatos kérdés az is, hogy miként reagálunk a hirtelen felmerülő helyzetekre, milyen reflexek kapcsolnak be, mikor számunka váratlan helyzetekben valahogy viselkednünk kell, írja Szentiványi Tibor is tanulmányában. (A kreativitás fejlesztése játszással és játékok segítségével – Szentiványi Tibor – Új Pedagógiai Szemle július – augusztus – 2000.) A hétköznapi kis szituációk feladatok, játékok vagy szerepgyakorlatok formájában kerülnek kivitelezésre (egy bolti bevásárlás helyzete, vagy egy konfliktus helyzet eljátszása, megbeszélése), így gazdagítva a gyerekek tartalmi, mélységbeli feldolgozását. A különböző módon előadott, megélt helyzetek sokszor – a kevésbé bátrak számára különösen – egyfajta mintává, kiindulási alappá generálódnak. A ’Renzulli féle gazdagító modell’ bizonyos elemei (gazdagítás, tartalmi- mélységbeli feldolgozás stb…) jól látható módon jelennek meg a foglalkozásokon, a felfedező élmények mellett a gyermekeknek lehetőségük van a saját képességeikhez képest úgy fejlődni és úgy részt venni az adott feladatban, hogy az előbb említett flow élményt megélve belefeledkezzenek a játékba. Van idő, tér, a sürgetés, a gyorsítás, vagy a „valamilyen kell, hogy legyen” késztetése teljesen eltűnik az alkotás folyamatában.
Mind a drámapedagógiai mind a zene foglalkozásokon igyekszünk a különböző verseny attitűdű gyermekek részére megteremteni, hogy a komfort zónájukon kívül eső területekkel is találkozzanak. Egy versenyt kerülő attitűdű ember is keveredik olykor versenyhelyzetekbe, de egy önfejlesztő versengési attitűddel rendelkező gyermek számára is bőven akad olyan helyzet, amikor kifejezetten az együttműködés, az összedolgozás lesz a célra vezető. Fontos, hogy saját, kevésbé erős képességeiket is fejleszthessék ezeken a területeken.
A foglalkozások zenés, vagy zenei részében is az együttműködés keretein belül igyekszünk kibontakoztatni, fejleszteni a különböző muzikális készségeket. A zene amellett, hogy segíti a dialektikus gondolkodás kialakulását (a zene legmagasabb logikájának megértéséhez a zene magas szintű megismerése kell), lehetőséget ad a befogadás élményének megélésére. A gyermekek először népdalokon, majd kisebb zenei darabokon, kórus műveken keresztül ismerik meg a zene struktúráját, logikáját. A zene azonban nem csak ezt a struktúrát, hanem érzelmeket is közvetít. A hatás szubjektíven megfogalmazható: öröm, szépség, bánat, nem csak a zene hallgatás, hanem az éneklése, művelése során is. Dr. Sági Mária is említi az egyik interneten elérhető előadásában (Dr. Sági Mária: A zene hatása az emberi testre – youtube), hogy ha megfelelően kapcsolódunk a zenei frekvenciára, a test visszakerül az alap állapotba: A 7 ’csakra’ összekapcsolódik, a jobb és bal agyfélteke ’szinkronizálódik’, ezáltal pedig egy nagyon kellemes állapotba érkezünk
„…ahol a személyiség harmóniája hiányzik, ott a zene képes a logikai struktúrával kiegészíteni a hiányos részt.” (Dr. Sági Mária).
A felismerések, a sajnálat, az érzelmi felindulás megélése adja a ’zenei gyönyörűség’ érzetet, az alkotásban létrejövő cselekedetek és érzelmek átélése adja a katarzist. Az előadónak is és a műélvezőnek is. Korábban azonban ezeket az érzelmeket a közösségben együtt élhettük meg. (Népdalkörök, fonó, táncházak, falusi ünnepek, szertartások, mulatságok stb…)
Gondoljunk csak egy kis falura, ahol a falu érzelmi közegével, kulturájával kapcsolatos dalokat, táncokat mindenki ismerte. Az élettel kapcsolatos érzelmek visszatükrözik az ottani társadalmi közeget. (Kreativitás és zene, a generatív zenei képességek vizsgálata– Sági Mária és Vitányi Iván – Akadémiai Kiadó, Budapest – 2008.)
Zenés játékainkban, népdalainkban, felelgetős-dalos verseléseinkben ezt a közeget igyekszünk megidézni. Az együtt éneklés, a zenével kapcsolatos érzések, tapasztalások megbeszélése, kifejezése lehetőséget ad nem csak a zene művelésével, hanem érzékelésével kapcsolatos különleges képességek felismeréséhez is.
Ritmusgyakorlataink, improvizáviós gyakorlataink az egymásra figyelés és egymáshoz alkalmazkodás készségének elsajátítása mellett a zenei alkotás élményével is megajándékozzák a gyermekeket. Az adott ritmusképlet tartása -egyre lassabb, vagy gyorsabb metrum mellett- egyfajta versengési helyzetet is létrehoz, légző gyakorlataink és ezzel kapcsolatos játékaink pedig a koncentráció és tudatos figyelem kialakítása mellett időnként szintén versenyhelyzeteket is teremtenek.
Célunk, hogy a hozzánk érkező gyermekek ebben a 3 órában a csoportban, a közösség részeként mind együttesen, mind önmagunkban megélt flow élményekkel gazdagodjanak. Felfedezhessék saját elakadásaikat, újabb megoldási lehetőségekkel, vagy saját kreatív ötletekkel írják felül magatartás mintáikat, valamint a művészetekben való időtlen elmélyülésben ráleljenek azokra az alkotói tevékenységekre, készségekre, amelyek valódi örömet, kikapcsolódás jelentenek a számukra. Egyszóval: ne másokhoz hasonlítsák egyéniségüket, személyiségüket, hanem „magukat mutassák”.
Felhasznált szakirodalom:
